top of page
Keresés

Prosztoklasszicista építészet elegancia vagy kirakat?



Az elmúlt napokban, hazánk egyik leggazdagabb embere kapcsán előkerült egy furcsa kifejezés: prosztoklasszicista építészet.

Na de mi is ez?

Egyszerűen fogalmazva: olyan épületek, amik klasszikusnak, elegánsnak akarnak látszani, de közben inkább túlzóak, hivalkodók.




Oszlopok, szimmetria, nagy feljárat. Minden megvan, ami „nagynak” látszik.

És hogy mit jelent valójában? hatalom, pénz, ízléstelenség, utánzás.


Mert a klasszikus építészet nem attól klasszikus, hogy oszlopokat teszünk egy ház elé. Hanem attól, hogy:– arányos– visszafogott– tudja, hol kell megállni

Itt viszont pont ez hiányzik.

Ez nem klasszicizmus. Ez annak a jelmeze.


Nem saját nyelven beszél, hanem utánoz.

Utánoz egy korszakot, egy világot, amihez valójában semmi köze.

És ez nem új jelenség.

A történelemben a hatalom újra és újra használta az építészetet arra ,hogy nagyobbnak, erősebbnek mutassa magát.

Sztálin , Rákosi Mátyás, Nicolae Ceaușescu –monumentális terek, túlméretezett épületek, klasszikus idézetek.


Nem azért, mert ez volt a legjobb megoldás. Hanem mert hatni akartak vele.

És ha közelebb lépünk a jelenhez, felmerül a kérdés:

vajon a mai magyar építészetben is megjelenik-e ez a logika?

Az úgynevezett Orbán-rendszer építészete sokszor nem új nyelvet keres, hanem a múlt tekintélyét idézi meg.

Nagyobb léptékben. Egyszerűbb formában. Erősebb üzenettel.

Nem minden esetben, de elég gyakran ahhoz, hogy feltűnjön.

Mert ha valami nagynak látszik, akkor sokan automatikusan fontosnak is gondolják.

Ezért működik ez a szó.

A „prosztoklasszicista” nem egy pontos stílus. Hanem egy diagnózis.

Egy jelenség neve: amikor az építészet már nem arról szól, hogy jó benne lenni, hanem arról, hogy mit kell róla gondolnod.



Ha pedig érdekel, hogyan használta – és használja ma is – a hatalom az építészetet, akkor ajánljuk, az Építészet Ünnepe és Éjszakája programjában

Bojár Iván András művészettörténész és építészeti kritikus előadását.


 
 
bottom of page