Megszületett a kisfiunk 1984-ben, így halaszthatatlanná vált, hogy az akkor is szinte lehetetlennek tűnő lakáshoz jutási tortúrát, a fáradt Kádár-korszakban végre abszolváljuk...

 

A Csepel Vas- és Fémművek jogászaként, talán megpályazhattam volna egy lakótelepi kétszobás reménytelenséget Csepel-külsőn, avagy Budafok-alsón szenvedhettünk volna végig egy fantáziátlan, sekélyesen szürke emelet ráépítést. Mindkét esetben önkéntes száműzetésbe küldtük volna magunkat, konkrétan, úgy másfél-két órányi távolságra kerülve a belvárostól. 

 

Ebben az időszakban, a nagyon kevés, Európát legalább halványan idéző városrészek közé tartozott, sőt, talán vezető helyen, az éppen ekkor sétáló utcává avanzsált Váci utca. Mondjuk, pénzünk nem volt... Mindenesetre, az esélytelenek abszolút nyugalmával, megcéloztuk a Váci utcát és elkezdtük keresni a számunkra megfelelő ingatlant...

 

Egyszer, ha sok időnk lesz, részletesen elmesélem azokat a válogatott, korántsem kívánt, de megkerülhetetlen próbatételeket, amelyek állhatatos teljesítésével, - ezen belül egy csavarosan bonyolult csere-ügylettel, mindezt megtetézve az akkoriban, a lehetetlen küldetések közé tartozó: önálló-vonalas-telefon-megszerzésével - végül Muhi klárival egy pazar "tanácsi lakáshoz" jutottunk hozzá, a dzsungel-szerűen zavaros nyolcvanas évek kellős közepén. Közvetlenül az Anna kávéház mellett, naggggggyon közel a Vörösmarty térhez, az Erzsébet hídhoz és a Duna parthoz. 

 

Szóval, a Váci u. 9.-ben szereztük meg a közösen megálmodott és megharcolt 80 négyzetméteres lakásunkat , ahol az első emeleten, a Pesti Színház fölött, miénk volt az utcára néző, három vezér-ablak. Boldogok voltunk. Az évek során - abszolút az előnyére - kétszer átalakítottuk és itt laktunk a gyerekeinkkel, 25, meghatározó éven át...

A csodálatos Váci u. 9-et két éve adtuk el (nagy hiba volt) ám az Örkény egypercesek üzenetét tökéletesen megértve, rá egy hónappal, megvettünk egy újabb, egy következő 80 négyzetméteres Váci utcai lakást, igaz, a páros oldalon...

 

A Váci utca 9 vázlatos története:

 

1720–1830-as évek: „Hét választófejedelem” fogadó  Itt, a díszteremben lépett fel 12 évesen Liszt Ferenc (1823).

• 1840: Hild-átépítés, Nákó-ház
  Gróf Nákó Sándor a Váci utca 9-et egyesítette az Aranykéz utca 5-tel, és Hild Józseffel klasszicista, háromemeletes bérházat építtetett a régi fogadó helyén. Két utcára néző homlokzat, belső udvari folyosók – ez a mai ház alap karaktere. 

• 1860-as évek–1902: szálloda korszak („Nemzeti Szálló”)
  Az örökös, Nákó Kálmán szállodává alakíttatta: a források 160 szobát, éttermet és kávéházat említenek. 1902-ben megszűnt a szálloda funkció, a ház ismét bérházzá alakult.

• 1902–1940 körül: mozi és erős földszinti üzleti élet
  1902-es átépítés után a Corso mozi költözött a földszintre (1911–1950 között működött, 1936–37-ben bővítették). A háborúban a ház súlyosan megsérült.

• 1950–1964: Bartók Terem (hangverseny-, majd gyermekszínpad)
  1950. október 24-én a korábbi mozi helyén megnyílt a Bartók Terem (Fischer Annie Beethoven-estjével); később Bartók Gyermekszínpad néven is működött. 

• 1967–: Pesti Színház (a Vígszínház kamaraszínháza)
  Átépítés után 1967. szeptember 30-án nyílt meg itt a Pesti Színház. 

• Utcafronti üzletek, emblematikus bérlők
  A földszinten történetileg mindig erős volt a kiskereskedelem: a 20. században többek között működött itt Philanthia virágüzlet (szecessziós enteriőrrel), Colonial kávézó, sportbolt és papír-írószer.