Onódi Eszter ajánlásával

​

„Gyerekkorom mesebeli helye”

„Kiskoromban a Városliget mellett laktunk. Édesapámmal sokat sétáltunk a környéken, volt egy kis- és egy nagykörünk. A nagy kör része volt a Vajdahunyad vára is – számomra, gyerekként, csipkés tornyaival, mesebeli formáival maga volt a Disneyland.
A séta egyik állandó pontja volt Anonymus szobra is. A csuklya alól kibukkanó, sötét arc sokáig félelemmel töltött el. Próbáltam megbarátkozni vele, de a mai napig megborzongok tőle.
Ugyanakkor van valami bájos kettősség ebben a szoborban: félelmetes, mégis emberi. A gyerekek folyton felmásznak rá, a térde és a tolla kifényesedett a sok érintéstől. Hiszen nincs is olyan gyerek, aki ne próbálta volna meg legalább egyszer megülni.”