Arcok a falon – és egy, ami nem odavaló

Néha egyetlen kép is elmond mindent arról, hogyan bánunk az épített örökségünkkel.

Ez a homlokzat valaha valószínűleg egy gyönyörű részlete volt a városnak: három karakteres kőarc, mindegyik más kifejezéssel, egy apró, de művészi díszítés, amit valaki gondosan megálmodott és megfaragott.

És most?

Középre, a legfelső arc fölé — mintha a homlokára akasztották volna — felcsavaroztak egy kültéri klímát. Engedéllyel .Valaki ezt aláírta, engedélyezte. És valaki fel is szerelte.

Nehéz nem felháborodni azon, mennyire természetessé vált, hogy egy százéves homlokzatot így elcsúfítsanak. Hogy a műemléki értékű részletek fölé műanyag csövek, kábelek és zajos gépek kerülnek, mintha a város arca nem lenne több, mint egy üres fal.

Pedig ezek a házak mesélnek — csak épp mi nem hallgatjuk meg őket.

Ha ti is láttok hasonló „abszurd találkozásokat” – építészeti szépséget, amit valaki „modernizált” –, küldjétek el nekünk!Az Építészet Éjszakája oldalán szeretnénk bemutatni, hogyan bánunk mi, városlakók a városunkkal – és hogy talán ideje lenne másként.