Ismerjük meg a Hild-villa izgalmas történetét, és fedezzük fel együtt az angolparkot,

valamint a Svájci-lakot az Építészet Ünnepén és Éjszakáján

Az 1830-as évektől Budán egyre több tehetős polgár, bankár, vállalkozó és arisztokrata jelent meg, akik lazán elszórt nyaralóépületeikkel népesítették be a domboldalakat. A város zsúfoltságától távol itt nyugalomra és tiszta levegőre leltek.

A mai budai hegyvidék jelentős része a 19. században még külterületnek számított: a környéket szőlőművelés, borgazdálkodás, tejtermelés és állattartás jellemezte, miközben a kirándulók szívesen keresték fel a gyógyforrásokat és a vendégfogadókat is.

Az 1830-as és 1840-es években az itt épülő, kisebb alapterületű, pavilonszerű villákra elsősorban a klasszicista stílus volt jellemző.

Ebben a szellemben tervezte és építtette fel saját maga számára 1844-ben,

55 éves korában Hild József, korának elismert építésze

és építőmestere a Budakeszi úton álló Hild-villát.

De vajon valóban pontosan ilyennek álmodta meg az épületet?

Mindig olyan időtálló volt a régi építészet, ahogyan ma gondoljuk?

Hogyan függ össze egy gyermeki kártyaadósság a Hild-villával?

És vajon hány élete volt ennek az épületnek?

A Hild-villa felújításának generálkivitelezője, a Kokas Műterem Kft. vezető tervezője,

Kokas László épületbejárásra hívja az érdeklődőket.

A séta során kiderül, hogy az építés néha bontással kezdődik, fény derül az úgynevezett áldozati vakolat szerepére,

és arra is, milyen jelentősége volt egy égve felejtett villanynak a villa történetében.

A Hild-villa felújítása nemcsak a klasszicista építészet értékes emlékét őrizte meg,

hanem élő szellemi központtá is formálta az épületet, amely 2016 óta a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének ad otthont.

👉 A villa megközelíthető a Széll Kálmán térről a 22, a 22A és a 222 számú buszokkal,

a villa a Bíróság megállónál található.

Fotók: Sándor Emese/ MMA MMKI