Megnyílt a LÁTLak, Budapest! fotókiállítás az Eötvös10-ben

Kriszta Bihar
febr. 7.
2 perc olvasás

Frissítve: febr. 8.

Budapestet sokféleképpen lehet nézni. Van a város, amit a képeslapokról ismerünk: az Operaház, az Andrássy út, a Hősök tere. És van egy másik Budapest is – a személyes, a mindennapi, az emlékekből és történetekből felépülő város.

A LÁTLak, Budapest! fotókiállítás ezt a személyes Budapestet mutatja meg.

Olyan képeken keresztül, amelyeket azok készítettek, akik itt élnek, itt közlekednek nap mint nap, és akik számára egy utca, egy tér vagy egy épület nemcsak látvány, hanem élmény és emlék is.

Soproni Tamás, Terézváros polgármestere (fotó: Barta Bálint/Képszerkesztőség

A tárlat 2026. február 5-én nyílt meg az Eötvös10 Művelődési Házban, a Terézvárosi Önkormányzat támogatásával, mint az Építészet Ünnepe – Építészet Éjszakája program része. A megnyitón Soproni Tamás, Terézváros polgármestere is beszédet mondott, hangsúlyozva, milyen fontos, hogy a várost ne csak használjuk, hanem lássuk is — a saját történeteink tükrében.

A díjazott alkotások

A pályázatra érkezett munkák közül a zsűri olyan képeket emelt ki, amelyek egyszerre szólnak a városról és az emberről, a hétköznapok rejtett szépségéről és Budapest állandó változásáról.

Az első helyezett Dvornik Gábor „Oázis” című képe, amely egy belső városi udvar intim, szinte titkos világát mutatja meg. A kép egyszerre sűrű, városi és mégis meglepően nyugodt, mintha egy rejtett menedék nyílna meg a belvárosi falak között.

A második helyezett Farkas Anita „Videójáték” című alkotása a város folyamatos átalakulását idézi meg. Az állványrendszer és az apró emberalakok szinte digitális játéktérként jelennek meg, miközben a régi tetőszerkezet is látható marad – múlt és jelen egymásra csúszva.

Megosztott harmadik helyezést kapott Molnár József „Reggeli köd a stadionban” című fotója, amely a sportpályát sűrű ködbe burkolva, szinte absztrakt térként mutatja meg. A megszokott helyszín hirtelen elbizonytalanodik, és új arcát mutatja.

Szintén megosztott harmadik helyezett Tavaszi Levente „Részlet” című képe, amely egy erőteljes, szoborszerű lépcsőt ragad meg. A fények és ívek együttese a városi építészet rejtett szépségére irányítja a figyelmet.

Ahogy én látom a várost

A kiállítás másik része az „Ahogy én látom a várost” sorozat, amelyben ismert alkotók és közéleti szereplők osztják meg személyes Budapest-élményeiket egy-egy fotón keresztül.

A sorozat szereplői között találjuk többek között Ferenczi Györgyöt, Gryllus Dorkát, Gundel Takács Gábort, Herendi Gábort, Jakupcsek Gabriellát, Jaksity Györgyöt, Kiss Tibit, Kovács „Kokó” Istvánt, Kőhalmi Zoltánt, Litkai Gergelyt, Muhi Andrást, Ónodi Esztert, Pásztor Annát és Pásztor Sámuelt, Scherer Pétert, Szalay-Berzeviczy Attilát, Sváby Andrást és

Szulák Andreát.

A kiállítás célja, hogy Budapest épített környezetét emberi, személyes nézőpontból mutassa meg – azt a várost, amelyben élünk, amelyet használunk, és amelyet nap mint nap újra felfedezhetünk.